Sokat gondolkodtam, hogyan tudnám magam kirángatni ebből a téli szürkeségből. Arra jutottam, több fronton támadok a tél, letargia, sötétség és szürkeség ellen.
Azt vettem észre magamon, hogy a napjaim rutinszerűvé váltak, csak a feladataimra koncentrálok, és túl akarok lenni a hétköznapokon hogy szusszanjak kicsit hétvégén. Reggeli rohanás, szokásos napi bevásárlás, vacsora készítés, tanulás, munka köröket futottam. Azután eszembe jutott, hogy mire jó ez? Mi van ha meg sem érem a hétvégét? Egy olyan dolgot várok, amit senki nem garantál nekem hogy eljön. Hagyom hogy elmenjenek mellettem az igazán fontos pillanatok? Mit tudok tenni hogy mindez megváltozzon?
Először is, a reggeliket szerettem volna megváltoztatni. A kapkodós, sietve bekapok valamit helyett egy kicsit ráérősebb, tudatosabb reggelizésre gondoltam, változatos ételekkel. Olyanokkal amiket még nem készítettem, ilyen nekem a tojáskrém.
Teljesen feldobta a reggelemet, már ez a kis változás is. A receptet megtaláljátok itt a blogon. A kávéfőzést, kávéfogyasztást kicsit szertartásszerűvé tettem, köszönhetően új Brikka kávéfőzőmnek. Eszembe jutott mi lenne ha korábban kelnék fel, így jutna időm a nyugodt reggelire, merengős kávéfogyasztásra, és arra hogy több időt töltsek a kiskutyámmal. Nagyon nehezen ébredek, azt hittem kínszenvedés lesz, de már a második napon éreztem hogy sokkal pozitívabb vagyok! A reggeli szertartások után felkerekedünk Ramboval és sétálni indulunk. Nem átlagos séták ezek! Megfogadtuk, hogy rácsodálkozunk az ébredező világra ezekben a percekben. Ő leginkább a kacsákat, és a fűből áradó szagokat, én pedig a környezetet és a hangokat figyelem meg.
Nem is értem eddig ez miért nem jutott eszembe. Alkalmat ad ez a plusz fél óra, hogy rendezzem gondolataimat, a sötéteket felismerjem és tudatosan elkerüljem, helyettük kellemeseket és pozitívakat válasszak. Sokat mondogatom magamnak, mennyire szerencsés vagyok, hálát adok az ajándékaimért(mint az egészségem, a családom,a lehetőségeim,barátaim), és mire beérek a munkahelyemre már jól is érzem magam a tél, a hideg és a rossz idő ellenére is.
Mindenkit buzdítok ezekre a tudatmódosító reggeli sétákra, hiszen tisztázhatod magadban mi a napod célja, mit szeretnél elérni. Gondolatban fel tudsz készülni az előtted álló kihívásokra, és tudatosíthatod magadban mennyire szerencsés vagy.
Amit kaptam ezektől a reggelektől:
-kreativitást: hiszen az intenzív fél óra séta a friss levegőn oxigénnel tölt fel, ezáltal az agyam is felfrissül, új gondolatokkal telítődik
-új meglátást, nézőpontot
-pozitív energiákat : kicseréltem a negatív gondolataimat, ezáltal a napjaim is kellemesebbek lettek, több jó dolog történt velem, többet mosolyogtam
-kellemes érzéseket ahogyan a tájat, környezetet szemléltem a reggeli csendben
-erőt az előttem álló feladatokhoz.
Sokkal jobban érzem magam, és jelentem Rambo kutya is! A kapcsolatunk szorosabbra fűződött a kis közös reggeli rituálék által.
Ezek apró változtatások, mégis mennyi mindenre kihatnak!
RitA
